A jóindulatú prosztata megnagyobbodás

A prosztata megnagyobbodás tünetei? Gyakori vizelési inger, nehezebb kezdet, csepegés, elakadás. Hogy a tünetek ellenére miért és hogyan nevezhetünk egy prosztata megnagyobbodást jó kérdés, de a válasz egyszerű. Ma már műtétre sincs szükség ahhoz, hogy az 50 év feletti férfiakon segítsen az orvostudomány.

A prosztata megnagyobbodása: borsószem – a kezdetek

A legszerencsésebbek azok a fiatal férfiak, akik valamiért még nem hallották azt a szót, hogy prosztata, vagy prosztata megnagyobbodás, vagy legalábbis nem tudják, mi is az pontosan. A 20-as éveikben járó fiatalok közül bizony egész sokan vannak, akiknek újdonságot jelent az a kifejezés, hogy prosztata megnagyobbodás. A prosztata mirigyes szerv, a férfiak húgyhólyagja alatt helyezkedik el, körülveszi a húgycső egy részét. Ha megnagyobbodik, szűkítve vagy elzárva a vizelet útját vizelési problémát okozhat, leginkább az 50 év felettiek körében.

A jóindulatú prosztata megnagyobbodás, azaz Benignus Prosztata Hiperplázia (BPH) akkor alakul ki, amikor a szerven belül drasztikusan megnő a sejtek száma, ezáltal maga a prosztata is nő, lassan és fokozatosan szűkítve a húgycsövet, okozva következményes tüneteket, elsősorban a hólyagürítési panaszokat.

Születés után a prosztata alig éri el a borsószemnyi méretet, 20-25 éves korra éri el a végleges méretét. Az 50 év feletti férfiak közel felére jellemző, hogy jócskán megnő a prosztata mérete, de ahogy a neve is utal rá, a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelhető problémát jelent. Kivizsgálás során ki kell zárni többek között a fertőzéses és daganatos okokat. A növekedés 90 százalékban a húgycsövet körülvevő területen kezdődik, de az, hogy mekkorára nőhet, nem egységes mindenkinél. Fontos tudni, hogy nemcsak a nagyobbodás, hanem a gyulladás és a működési zavar is gondot okozhat.

A prosztata megnagyobbodás tünetei

Hiába a jóindulatú kifejezés, akinek a prosztatája megnagyobbodott, az csak a kellemetlen tünetekre tud koncentrálni. Ilyenkor a szerv nyomást gyakorol a húgycső falára, az beszűkül, így lassabbá, nehezebbé válik a vizelet ürítése. A legtöbb férfi már csak ilyenkor szembesül a problémával, amikor találkozik a tünetekkel, ebből sajnos igen sok van, és általában egyszerre keserítik meg férfiak millióinak életét. A BPH kialakulása a húgycső szűkítésén kívül a húgyhólyag falának izmait is érinti, így nemcsak lassabbá válik a vizelet ürítése, hanem vékony sugárban is távozik. Ráadásul nehezebben is kezdődik el a folyamat, aminek a végét csepegés teszi még kellemetlenebbé.

Előfordul, hogy a húgyhólyag nem tud tökéletesen kiürülni, de olyan is, hogy csak szakaszosan sikerül üríteni. A férfiak ilyenkor gyakrabban érezhetnek vizelési ingert, megesik, hogy sürgősen kell a vécére szaladniuk. Sajnos mindezen tünetek gyakran együtt járnak a vizelet folyamatos elcsepegésével. Kellemetlen tünetként említendő az éjszakai nyugalmat zavaró vizelési kényszer. Érdekesség, hogy a prosztata mérete és a panaszok között nem állítható fel egyértelmű párhuzam. Sokaknál az apróbb megnagyobbodás is okoz tüneteket, másoknál az extrém nagy szerv sem jelent gondot.

Prosztata megnagyobbodás vizsgálata és kezelése

A jóindulatú prosztata megnagyobbodás diagnosztizáláshoz elengedhetetlen a szerv végbélen át történő tapintásos vizsgálata. A szakorvos így állapítja meg a prosztata nagyságát, és azt, hogy a szerv mennyire nyomás érzékeny.

A fertőzést laboratóriumi vizsgálattal zárják ki, ha szükséges, szövettani mintavétel is végezhető ultrahang vezérelt prosztata biopszia során. A pontos méretet és belső szerkezetet ultrahanggal állapítják meg. Szerencsére ma már nagyon ritkán van szükség műtéti beavatkozásra BPH esetén, de ha a vizelet elakadás jelentkezik tünetként, akkor elkerülhetetlen a húgycsövön keresztül végzett műtét. Más esetekben pedig gyógyszeres és gyógynövényes kezelés is hatásos lehet, de ez minden esetben függ a panaszok súlyosságától is.

Enyhébb esetetekben sokat használhat a tökmagolaj, a csalángyökér, az afrikai szilva is. A gyógyszeres terápia leginkább a húgyhólyag falában található izmok összehúzódását serkenti. A szakorvos a pontos mennyiséget egy alapos vizsgálat során állapítja meg. Előfordul azonban olyan eset, hogy a gyógyszerek sem segítenek, és műtéti beavatkozásra van szükség.