A szülőszobán a szülészeti naplóban az újszülött neve, súlya, hossza mellette egy kevésbé ismert adat, az Apgar 1 és 5 perces érték is olvasható. Ennek történetéről szól az alábbi írás.
Az Apgar teszt, megszületésünk után az első tesztünk
Az ötvenes években az USA-ban az újszülött halandóság még mindig 3% körül mozgott, azaz minden harmincadik újszülött meghalt. A napi gyakorlat szerint a rossz állapotban született újszülöttek szakszerű ellátására nem állt rendelkezésre megfelelő, a ma már a központi szülészeteken mindenhol elérhető Újszülött Intenziv Osztály, Perinatális Intenzív Centrum, közismertebb nevén PIC.
A koraszülöttel vagy a rossz állapotú újszülöttek jelentős része meghalt a megfelelő szakmai és tárgyi feltételek hiánya miatt, mivel a szülészek nem rendelkeztek megfelelő gyakorlattal az újszülöttek ellátásában, gyermekorvos pedig nem volt jelen a szülésnél. És ekkor került a képbe a fenti teszt névadója, Virgina Apgar. Az első nők egyike volt, aki felvételt nyert 1933-ban amerikai egyetem sebészeti tanszékére, ahol sikeres vizsgát is tett.
Az akkori viszonyokat tükrözi, hogy mindezek ellenére a sebészeti fakultás elnöke nem javasolta, hogy nő létére a sebészeti karriert válassza-esélyét sem látta nőként szakmai előmenetelre- inkább mint altatóorvos csatlakozzon a Columbia Egyetem orvosi karához. Így Virgina Apgar lett az USA második női aneszteziológusa. Nemcsak karrierjében de megjelenésében és viselt dolgaiban is különc volt Virgina. Magas csontos termet, szarukeretes szemüveg, csatokkal teletűzdelt haj. Kiválóan hegedült, hangszerét maga készítette, közel hatvan évesen megtanult repülőgépet vezetni. Mindig volt nála szike, kanül, ha az utcán kellett valaki életét megmentenie, amit állítólag számos alkalommal meg is tett.
Mivel altatóorvosként sokszor altatott császármetszésnél, felfigyelt az újszülöttek rendkívül rossz ellátására. Lényegében a lila, nem lélegző, fejlődési rendellenességgel vagy sérülten megszülető újszülöttek nem kaptak semmilyen szakellátást. Az akkori álláspont szerint „túl rossz állapotban voltak az életben maradáshoz”. Apgar altatóorvosként azonban mindezt máshogy látta. Mivel hatalma nem volt a közvetlen beavatkozásra, ezért létrehozott egy 10 pontos tesztet, amellyel az újszülöttek állapotát értékelték.
Maximum 2 pontot kap a bőrszín, sírás, légzés, végtag mozgás és a pulzusszám. A kiváló állapot 10 pont, 5 pont alatt már súlyos gondok vannak az újszülöttel. Kezdetben a bábák, később a szülésnél jelenlevő gyermekorvosok vagy koraszülött intenzív orvosok határozták meg az újszülöttek 1-5-10 perces Apgar értékét. Az Apgar teszt 1953-as bevezetésének óriási hatása volt az újszülött ellátásra ,de emellett a szülészetre is. Az eddigi benyomások, szubjektív vélemények helyett egy objektív, szigorú pontrendszer segítette az újszülött állapotának értékelését és ezáltal a megfelelő terápia meghatározását. A szülészeknek pedig egy visszajelzés volt, lehetőséget adva a hibás döntések, eljárások korrigálásra.
A szülés sikerességét most már objektív pontrendszerrel lehetett értékelni, ami ösztönzőleg hatott a szülész társadalom számár is. Az Apgar teszt segített annak felismerésében, hogy az narkózisban végzett császármetszés helyett gerincközeli érzéstelenítésben végzett műtét esetén az újszülöttek sokkal jobb állapotban jöttek a világra. Ugyanígy a megszületés után adott oxigén, a garat leszívás és a kihülés megakadályozása egyszerű betakarás szintén nagyságrendekkel javította az újszülöttek állapotát.
Innentől már egy új szakma, a neonatológia, ismertebb nevén az újszülött orvoslás megszületésének lehetünk a tanúi. Az Apgar teszt általános bevezetése után az óriási adatállomány feldolgozása visszajelzést adott a szülészetek szakmai vezetőinek, lehetővé téve az eddigi jónak tartott, de pont az Apgar teszt által nyilvánvalóvá vált hibás szakmai protokollok kijavítását, mely által újszülöttek ezreinek életét menthették meg.
Budapest Medical Orvosközpont
