A forralt bor eredete a római korig nyúlik vissza.
Akkoriban még fűszeres borként ismerték és a borok megromlását, ecetesedését, penészesedését próbálták melegítéssel és fűszerek hozzáadásával késleltetni vagy a kellemetlen ízt közömbösíteni.
Az ókorban ánizs, bors, koriander, babérlevél, a XVI. századtól a vanília, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió lett a domináns fűszere. Ekkortól kezdett hasonlítani a ma ismert ízéhez. A rómaiak még hidegen tálalták, csak a középkortól kezdték melegen fogyasztani. Készíthető fehér vagy vörös borból, sok helyen vízzel vagy teával hígítják, az angolok brandyvel, az oroszok vodkával teszik „hatékonyabbá”. Mivel az alkohol 78 fokon forr, ha meg akarjuk őrizni a forralt bor alkoholtartalmának nagy részét, nem forralni hanem melegíteni kell. Ebből következik, hogy minél tovább forraljuk, annál kevesebb lesz az alkoholtartalma, de az utolsó 5%-ot nem lehet elforralni belőle.
A forralt bor gyógyító hatása az ókor óta ismert. A rómaiak és a franciák Hippocrasnak is hívták, az ókori görög orvosról, Hippokratészról elevezve. Elsősorban emésztést elősegítő, gyomor bél hurutot gyógyító hatása ismert. Emiatt volt az ókori lakomák záróitala is. A középkorban afrodiziákumként is itták, ennek a hatásának köszönhette, hogy a középkori francia udvar népszerű itala volt. A világ számos táján ismert és kedvelt ital, ebből következik, hogy rengeteg recept található az elkészítéséhez. Mindenki a saját ízlésének megfelelően készítheti el.
Egy kevésbé ismert fajtája a rozmaringos forralt bor
2 dl vizet kezdjünk lassú tűzön melegíteni, de ne forraljuk fel. Tegyünk hozzá ízlés szerint cukrot vagy mézet, fahéjat, rozmaring ágat. Hagyjuk 15 percet állni. Utána öntsük fel 1 liter száraz fehér borral és lassú tűzön melegítsük, de ne forraljuk, mert elveszíti az alkoholtartalmát. Forralással tudjuk csökkenteni a forralt borban levő alkohol mennyiségét. Reszeljünk rá kevés citrom héjat. Gyümölcsökkel ízesíthetjük. Meghitt téli esték hangulatos italaként fogyaszthatjuk.
Budapest Medical Orvosközpont