A prenatális kapcsolat fejlesztése

A szülőknek számos módja van a magzattal való komunikáció fejlesztésére. Serkentheti reakcióit, és egyúttal megértheti azokat az üzeneteket, amelyeket küld nekünk.

A prenatális kapcsolat fejlesztése

Ez egy olyan kapcsolat, amely folyamatos meglepő felfedezésekből áll, és ez a kapcsolat lesz az alapja annak a köteléknek, amely a születés után kialakul. Serkentik a magzat érzékszervi képességeit és elősegítik érését.

De mikor kezdődik az anya és a gyermek közötti kommunikáció? Mondhatjuk, hogy akkor kezdődik, amikor a nő megtudja, hogy terhes. A terhes nők tapasztalatai nagyon gyakran eszméletlenek, és a pszichoszomatikus modulációra hatnak: az immunrendszerre, a hormonális szintre és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyre. Ezek a változások a humor révén átjutnak az embrióba, amely viszont a humoron keresztül reagál az anya szervezetére és elméjére. Az első szakasz után, vagyis a magzat érzékeinek kialakulásakor szenzoros kommunikációról beszélhetünk, amely különösen tapintási és hallási úton történik. A magzat érzékelésével és az anya kommunikációra való képességével, tehát gyermekükkel ilyen korai életkorban meglévő ismereteink rendkívül értékesek.

Tapintható kommunikáció

Az egyik kialakult módszer a haptonomia, amelyet Frans Veldman holland orvos talált ki, aki a „megérintés és érzés tudományának határozta meg intim és affektív dimenziójában” (Veldman, 2015). Ez abból áll, hogy érintéssel érintkezésbe kerül a csecsemővel, és a terhesség negyedik/ötödik hónapjától kezdve gyakorolható, attól kezdve, amikor a csecsemő mozgása érezni kezdi. Ez úgy történik, hogy aktív kapcsolatot keresünk, vagyis a magzat válaszreakcióját. A rekeszizom, a perineum és az összes hasizom izomlazító fázisával kezdődik, átmegy a légzés vezérlésén, majd a tényleges érintkezésbe kerül. A szülők így aktívan találkozhatnak gyermekükkel, aki ezekre az ingerekre reagálva közeledik vagy távolodik, lassan mozog és reagál a mozgásokra, lengésekre és ringatásokra. Anya és apa egyaránt megtapasztalhatja egymást ebben a kommunikációban, és érezheti, hogy a magzat a kezéhez közeledik. Az a csecsemő, aki érzi a méhből a szeretetteljes kapcsolatot, örömet és önmegerősítést kap, amely hozzájárul az érzelmi és érzelmi biztonságának kiépítéséhez. A szülők számára ez kedvez a gyermekkel való kapcsolat fejlődésének, valamint az anyaság és az apaság érzésének. Ez a létrehozott mozgásjáték feltételezhetjük, hogy kialakítja a prenatális kötődést.

A haptonomia a vajúdás során is előnyös a relaxáló hatás elérése érdekében: a masszázsnak köszönhetően valójában a béta-endorfinok növekednek (Miraglia, 2005).

Fontos szempont, hogy a magzati mozgások jelentős ingerforrással járnak az anya érzelmi munkájához, amelynek következményei vannak a babával való kommunikációra. A nő adaptív feladata ebben a fázisban, hogy tudomásul vegye a benne lévő gyermek, mint autonóm lény kézzelfogható jelenlétét, elválasztva tőle: amíg a mozdulatokat nem érzékelik, az anya és a magzat egyfajta fúziót nem tapasztal, addig szinte egész; onnantól kezdve, hogy kezded érezni, ehelyett egy különálló lény létezésének tudatossága következik be, és ezzel konkrétabbá válik a kötődési kapcsolat megalapozásának lehetősége.

Az anya különböző módon tapasztalhatja meg a gyermek mozgását benne: vagy teljesen normálisnak érzi őket, vagy veszélyesnek és túlzottnak, vagy is félelmet keltenek benne. Ez utóbbi esetben a szorongás és a riasztás érzése olyan üzeneteket okozhat a magzatnak (hormonok, vérnyomás, légzési változások révén), amelyek a motorikus képességeket akadályozhatják vagy gátolhatják, ami veszélyeztetheti a motoros és pszichés fejlődést. (Righetti PL 1998; Righetti PL és Sette L., 2000).

A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy a gyermek mozgásának kezdete az anya és a gyermek közötti párbeszéd kialakulásához vezet, amely szintén befolyásolja az érzékszervi és humorális cseréket. Bár mindez öntudatlanul zajlik, a magzat tanulási és mentális felépítését fogja befolyásolni. Különböző kutatások bizonyítják ezt: látták, hogy ha az anyát olyan képekkel stimulálják, amelyek vagy relaxációs állapotot, vagy aktiválást jelentenek, ultrahang-megfigyeléssel a mozgások változásai tapasztalhatók a gyermekben.

Alessandra Piontelli (1987) pszichoanalitikus által végzett másik ultrahangvizsgálat nagy különbségeket talált a gyermekek motilitásában az intrauterin életben: egy lány nyugodtnak, de nem mozdulatlannak tűnt, legtöbbször magzatvízben lebegett, és néha ritmikusan mozgott; karjait az oldalára ejtették, és néha összekapcsolta a kezét; összességében nyugodt és harmonikus gyermeknek tűnt. Egy másik viszont nagyon keveset mozdult; szinte mindig a méh egyik sarkában összegömbölyödött, arcát karjaival és kezeivel eltakarta, és úgy tűnt, hogy még a lábai is olyan helyzetben vannak, hogy el tudja takarni az arcát; nem tűnt nyugodtnak, de határozottan feszültnek. Nem állíthatjuk, hogy ezek az állapotok teljes egészében az anyai humorális és érzékszervi hatásoknak köszönhetők, de ezek nagy hatással vannak mind a gyermek jó közérzetének, mind rossz közérzetének aktiválására. Piontelli viselkedésfolytonosságot is talált a prenatális és postnatalis időszak között, tekintettel arra, hogy a születés után és a kora gyermekkorban a gyermekek viselkedése nagyon hasonló maradt az intrauterinéhoz.

Hallási kommunikáció

A prenatális kapcsolat fejlesztése

A gyermek képes megjegyezni néhány méhen belüli életében hallott hangot: elsősorban a szívverést, de az anyai és apai hangot, sőt néhány mesét is. Egy olyan anya számára, aki ilyen korai szakaszban akar kapcsolatot létesíteni gyermekével, nagyon fontos, hogy beszéljen vele; ily módon különféle funkciókat lát el: magára vonja a figyelmét, megszokja a hangját és megérteti vele, hogy mi várható; ráadásul csak hozzá fordulva az anya kezd megszokni, hogy a gyermek egyszerre része önmagának, és egy másik tőle független lény.

Egyes tanulmányok rávilágítanak az anyai párbeszéd hasznára a posztnatális nyelvi struktúrák kialakítása szempontjából: ha az anya hangja hiányozna a terhesség ideje alatt, akkor a jövőben a gyermek hallgatási és beszédkészsége veszélybe kerülhet, mert hiányoznának az alapjai. Tomatis, aki a méhen belüli életben a hang hatásának tanulmányozásának szentelte magát, azt állítja, hogy „az embrió olyan hanghatásoknak van kitéve, amelyek állandóan meghatározzák a jövő nyelvének alapvető struktúráját és ritmusát. A kommunikáció képessége tehát az anya és a gyermek közötti tényleges létezésből, sajátos kommunikációjukból, de mindenekelőtt saját ismeretéből fakad. A legelső nyelv pontosan ez, vagyis ez az intim kommunikáció az anya és a magzat között ”(Tomatis A., 1993, 41. o.).

A terhesség alatti zenehallgatás táplálja az anya és a gyermek kapcsolatát is. Mindenekelőtt azért, mert a magzat megjegyzi azokat a hangokat és meséket, amelyeket leggyakrabban hall, és ugyanez történik a dallamokkal is: azok, akik a méhen belüli élet során gyakrabban hallhatók, miután megszülettek, segíthetnek megnyugodni, mert valami ismerős dolgot képviselnek. Az anya ezért már a terhesség alatt énekelhet a babájának, hogy a csecsemő mind a jelenben, mind a jövőben profitáljon belőle. Ezenkívül a zene aktiválja a magzat előnyös szerves változásait: a szívverés lelassulását, a test mozgását és az endorfinok termelésének stimulálását, amely hasznos a fájdalom enyhítésére. A Helsinki Egyetemen végzett tanulmány (Partanen E. és mtsai, 2013) kimutatta, hogy a magzat által érzékelt hangok befolyásolhatják a baba agyának fejlődését és következésképpen a jövőbeni nyelvtudást: az agy strukturális mutációkat szenved és a neuronális kapcsolatok növekedése.

Paola Citterio, zenetudós és zeneterapeuta olyan zeneterápiás tanfolyamokat dolgozott ki vízben, amelyeken a terhesség ideje alatt részt lehet venni, azzal érvelve, hogy „ez az út kiváló módja annak, hogy megtanulják, hogyan stimulálják a magzatot, folyamatos szinaptikus kapcsolatokat hozva létre neurológiai rendszer. Az eredmény egy újszülött, akárcsak az egyén, aki már rendelkezik tudással, aki a méhben fejlődött ki, ezért hajlamosabb és fogékonyabb az ingerekre. A születendő gyermek, még mindig méhen belül, köszönhetően a zenehallgatásnak, a hangnak és az anyai / apai dalnak, a leendő szülők empatikus érintkezésének, a masszázs érzékelésének és a leendő édesanyja hasának érintésének köszönhetően derűsé és boldoggá válik, de kezdi érezni magát szeretve és folyamatos kommunikációs cserében a külső környezettel” (Citterio P., 2008).

A prenatális kötődés kialakulása

A prenatális kötődés kifejezés arra a kötelékre utal, amelyet a szülők és a magzat a terhesség alatt kialakít. Winnicott volt az, aki elsőként beszélt az „elsődleges anyai aggodalomról”, vagyis az anya affektív befektetéséről a magzat felé, egy exkluzív és intenzív részvételről, amely kizárja a többi dolgot is, mert az odafigyelés, gondolatok és fantáziák teljes egészében az érkező gyermeknél. (Winnicott, 1958). Egy évtizeddel később maga Winnicott megjegyezte, hogy ezek az érzések az apában is kialakulnak. Azóta nagy jelentőséget tulajdonítanak a szülők és a gyermekek közötti születés előtti időszakban kialakuló köteléknek, mivel az egyaránt befolyásolja a kötődési kapcsolatot és a gyermek pszichés fejlődését.

Mind a pozitív, mind a negatív méhen belüli tapasztalatok fennmaradnak és élnek minden egyénben, még ha öntudatlanul is. A magzat nem passzív, de elkezd pszichés életet kialakítani, és a születéskor született gyermek egyáltalán nem tekinthető üres lapnak: már megvan a maga személyisége, és képes érzékelni és tanulni. Hamarosan mély kommunikáció kezdődik az anya és a gyermek között, és a gyermek képes felfogni vonzalma, vagy éppen ellenkezőleg, az elutasítás és az elutasítás jeleit.

Mit kell tenni a biztonságos kötődési kapcsolat kialakításának megkezdése érdekében a terhesség alatt? Mit adhatunk át mi a perinatális egészséggel foglalkozó szülőknek?

Először is fontos, hogy a szülői pár még a születése előtt is családtagnak tekinti a gyereket; elengedhetetlen, hogy kommunikáljunk vele minden olyan módon, amelyről korábban beszéltünk: a hangon, a dalon, a simogatásokon, az érintkezésen, a zenén. Az élet elejétől jó, ha szelíden, örömteli, empatikus és nem irányelvszerű módon kommunikálunk: a magzat nem tudja megérteni a kifejezés kifejezését, de érzékeli annak hangnemét, zeneiségét, hangjának gyakoriságát és intenzitását. A leendő apa segíthet fenntartani a támogatást, a védelmet és a derűt; neki is természetesen gyakran szeretettel kell beszélnie a magzattal és ki kell alakítania vele a kapcsolatot; nagyon fontos, hogy a triász pozitív módon alakuljon ki anélkül, hogy bármelyik tag kirekesztettnek érezné magát: mind a pár, mind a szülők és a gyermek, valamint nyilvánvalóan maga a gyermek közötti interakciónak kedvez.

Láttuk, mennyire fontos az érintéssel történő kommunikáció: a simogatások, a kis nyomás, az aptonomia tudománya mind-mind elősegíti a gyermek számára szükséges kötődést. A gyermekével való ragaszkodás kötelékének megteremtése a születését megelőző időszakban napról napra megerősíti azt a választást, hogy tudatosan létrehozott-e egyént, aki méltó szeretetre.

A csecsemő várása és fejlődésének követése terhesség alatt sokkoló élmény, tele érzelmekkel, sőt ellentmondásos tapasztalatokkal. Képesnek kell lennünk közvetíteni, hogy a terhesség egyetlen egységes módja nincs, és ezt minden párnak sajátosságainak, személyiségének, igényeinek megfelelően kell tennie. Ami nem hiányozhat, az a vágy, hogy gyermeke legyen, akit az anyaméhében hordoz; egy pár jelenléte, jelen lévő és figyelmes apával; mentális tér a gyermek várására, az érzelmi befektetés, a neki címzett gondolatok és fantáziák; amennyire csak lehetséges, végül, hogy a házaspár képes metabolizálni az élet részét képező konfliktusokat és feszültségeket.

Budapest Medical Orvosközpont